4. rész

4. rész.
A Nap elküldte a Holdat pihenni, ahogy Foster is a szürke énjét örök nyugvásra helyezte. Reggel elindult a suliba, új dizájnnal nem is sejtve, hogy ma végre észreveszik. Biciklijét leparkolta, laza mozdulattal leszállt róla, majd elindult a gimnázium bejárata felé. Kinyitotta az ajtót, s az összes tekintet rá szegeződött. A fiú egy fekete pólót viselt,,Rated” felirattal, és ezen kívül egy kék kockás divatinget, nadrágja pedig sötétkék farmer. Ezt a színes öltözetet még egy napszemüveg kísérte, és a fülében egy fehér fülhallgató. Gondolta úgy sem szólítja meg senki, így oldalán egy táskával végig hasított a folyosón egyenesen be a termükbe, és leült az ablak mellett lévő sor leghátsó padjába, a szokásos helyére. Akkor az osztály legmenőbb fazonja lépett Matthez, támaszkodva rátette két kezét a padjára, és majdhogynem belehajolt a fiú arcába, és egy kérdést tett fel neki. – Te ki a bánat vagy? – Foster nem hallotta mit mondd Jason, hiszen a fülében a zene maximális hangerőre fel volt véve. Ekkor ingerülten a srác kivette Matt füléből a fülhallgatót, és idegesen megkérdezte újra ráförmedve. – Te ki a bánat vagy? – Matt vigyorogva csak kérdéssel válaszolt a fiúnak. – Mi az? Hirtelen észrevettél te is? Mert eddig levegőnek néztetek mindannyian, tehát ezt lehet folytatni, le lehet kopni, kösz! – Jason meglepődött, bár kacagva mondta a többieknek – Ez a kis nyomi Foster gyerek. Mi az? Ez azt hiszi, ha új ruhákat vesz fel, és megpróbál stílust felvenni, észrevesszük? Kis debil gyerek. – Az egyik lány az osztályból, Susan elhallgattatta a nagyképű szépfiút – Akkor te miért mentél oda hozzá? Hiszen te is észrevetted! Mit játszod az agyad? Had menjenek a dolgok tovább, ahogy eddig. A nap átlagosan folytatódott, azzal az egy kis kitérővel, hogy amikor Matthew a szekrényénél pakolt, Susan odament hozzá, és beszélgetést próbált vele kezdeményezni. Nehéz volt a fiúnak, hiszen senki nem szólt eddig hozzá, és most hogy stílust képvisel, és ad magára, nem az a befordult kis stréber gyerek rögtön észrevették. A lány félve ment oda hozzá – Hello idegen! Minden rendben van? – Foster tudta, hogy hozzábeszél, ám gúnyosan odabiccentett egy kérdést – Te most komolyan hozzám beszélsz? Mi történt hirtelen észrevesztek? Vagy valami kellene? Valamiből segítség kell? – Susan szégyellte magát, hiszen ő is lekezelő volt év eleje óta a fiúval – Héj, ne legyél már ilyen Matt! Sajnálom, ami reggel történt! – Foster nagy vigyorral, és cinikusan visszakérdezett – Mit? Hogy észrevettek? Ez jó. Várjunk csak, te tudod a nevemet? Furcsa. Na, mindegy holnap látjuk egymást SUSAN! – A lány elképedve állt a szekrénynél, és nézte a fiúnak a távolodó hátát. Matt nem is sejtette, de Suban furcsa érzéseket kelltet. Tudjuk mindannyian, a lányok is szeretik, ha van kihívás, ha meg kell puhítani egy fiút, vagy ha szimplán bunkó. Létrejött nemrégiben egy ismerkedő oldal, ami a fiatalok körében igencsak elterjedt, csak úgy emlegették, hogy SM (simply meet). A lány otthon rákeresett Matthewra bár nem bízott abban, hogy sikerrel jár, mert úgy gondolta ő nem igazán jártas az internet világában. És lám kidobta a kereső Matthew Foster. Bejelölte ismerősnek, remélte visszajelöl neki a fiú. Foster hazaért a gimiből egyedül volt otthon, amit ki is használt. Szobájában maximum hangerővel hallgatta a zenét, tombolt, majd elkezdte új fejezetét a naplójában.

2009. november 26.
Helló, szia, pacsi pajti! Tök jó napom volt ma, végre észrevettek, és először életemben meg lettem védve, ez mi jó már! Igaz, egy lány védett meg, de kit érdekel ez is haladás. Susannak hívják, és képzeld suli után oda is jött hozzám beszélgetni, bár én gúnyos voltam vele, de megérdemli. Ő is csak akkor vett észre mikor mindenki. Nem rossz csaj egyébként így magunk közt megemlítve. Kitudja, lehet, felszedem magamnak, majd kiderül ez még a jövő zenéje. Most az első, hogy legyenek barátok, eljárjak bulizni, és a tanulást hagyom egy darabig, úgy is mindenből kitűnő tanuló vagyok, most mit számít egy két mínusz jegy? Ezt a Jason gyereket meg egyszer a négy év alatt biztos, hogy ki fogom ütni, állandóan ő van a középpontba, azt hiszi magáról, hogy menő aztán egyáltalán nem. Azért mert neki nagy izmai vannak, és mindig olyan pólókat vesz fel, ami kicsi rá, csak azért, hogy úgy látszódjon, hogy a ruha se megy már rá a nagy erejétől. Hagyjuk, szánalmas colos nyomorék. A lényeg, hogy most már végre elkezdhetem élni az életemet, ahogy csak, akarom és nem fog beleszólni senki az égvilágon. Pajtikám, te leszel akkor is az első számú és legjobb barátom. Jelentkezem hamarosan. Hű és őszinte új külsővel rendelkező vagány barátod

Matthew Foster

A fiú betette fiókjába a naplót, majd leült a számítógépe elé, és rögtön a(z) SM oldalt nyitotta meg, hogy ismerkedjen California szép lányaival. Látta is, hogy van egy felkérése, miszerint valaki ismerősének jelölte, amikor megnézte ki az elképedt. Susan Balman. Gondolta magában visszajelöl neki, ennél furcsább már nem lehet ez a nap. Ahogy böngészett a(z) SM-en rátalált egy igazán gyönyörű lányra, akinek párja nincsen, akinek a külsője álomszerű, ő nem más volt, mint Jessica Jonas, becenevén J.J. Californiában élő lakos, Mattel egyidős, de hogy hova jár iskolába, vagy elérhetőség az nem volt megadva. Úgy gondolta, bizonyára egy modell képe van kitéve neki, hiszen ilyen gyönyörű egy lány nem lehet, ha igen akkor az csak Photo shop. Éjszaka volt mire szülei megérkeztek haza a munkából, Foster korán lefeküdt aludni. Álmában Jessicával találkozott, és megbabonázta a lány. Egy valamiről azonban fogalma sem volt a fiúnak, nem is sejtette ki ez a lány. Csak álom talán, vagy valóság amit álmában látott, még nem tudhatja biztosra.