7.
rész
Az elkeseredett fiú, nem tudta mit csináljon unalmába, hiszen a házi feladatokkal kész volt, munka nem nagyon volt otthon, hiszen a szülei mindent elrendeztek előző nap. A fiú felvette sötétzöld Lonsdale pulóverjét fülébe tette fülhallgatóját, majd lesietett a lépcsőn, az ajtót becsapta maga után, mint aki arra készül, hogy megverjen valakit, ezután biciklire pattant, és elment a legközelebbi parkba, hogy szelőztesse fejét, és gondolkodni tudjon. Hiszen a friss levegőn könnyebb átgondolni a dolgokat és döntést hozni, mintha otthon egyedül a szobádban kuksolsz. Bár hűvösödött az idő, ez nem csoda, hiszen kis híján tombolt a tél, érezni lehetett a hideget. A fiatal srác még is pulóverben volt, hiszen a méreg fűtötte. Csak ült a padon egyedül, a szél tombolt, ő pedig kipirult arccal, komoly tekintettel, összekulcsolt kézzel bámult maga elé egy padon. Elmélyült a gondolataiban, mígnem egyszer csak egy hosszú barna hajú kapucnis lány állta útját, így a tekintete már nem a földre szegezte, hanem a lányra, aki szintén Lonsdale pulóvert viselt fehéret, és egy barna bőrdzsekit, aminek nem volt felhúzva a cipzárja. Ám volt egy furcsaság a lányon, hogy napszemüveget viselt, pedig nem sütött a nap. – Segíthetek? - Kérdezte érdeklődően Matt. A lány mosolygott csak. – Nem ismersz meg igaz? - Kérdezte könnyed fölényes hangon. Foster értelmetlenül ült, és csak nézett. Majd a csendet hírtelen megtörte. – Találkoztunk mi már valahol? - A lány csak mosolygott, majd leült a padra a fiú mellé, levette napszemüvegét, és ránézett a fiúra. – Én vagyok az, Jessica. - Matthew nem örült a találkozásnak. Egy erőltetett mosolyt odalökött J. J-nek és fel akart állni és ott hagyni Jessit, amikor is ő megfogta a kezét, és marasztalta a fiút. – Várj Matt! Nem szeretnék veszekedni veled, sőt rosszba lenni végképp nem. Szeretnélek megismerni, összejárhatnánk tanulni is akár, elmehetnénk moziba, vagy tudom is én, csak kérlek, ne legyél velem goromba! - Foster úgy vélte, hogy nem ő miatta akar Jessi vele lógni, hanem csak a tanulásra akarja kihasználni, mint mindenki. – Ja, persze tanulhatunk együtt stb. Mit mindenki te is csak a strébert látod bennem. Jellemző. Nem vagyok már stréber, nem vagyok Foster a szellem, nem vagyok átlátszó, már én is látható vagyok. Fogadjatok már el végre. Ami meg a mozit illeti.. Tényleg szeretnél velem eljönni moziba? - A lány csak mosolygott. – Igen, ha elhívsz, és elviseled a társaságom. - Mondani sem kell, hogy a fiatal szerelmes srác próbálta érzelmeit elrejteni a lány elől, de el volt pirulva, és magában ugrált, mint egy kisgyerek, aki megkapja azt a játékot, amire régóta várt. – Öhm, izé.. Akkor eljönnél velem randizni? Vagy is nem randi, illetve hogy gondolod? Randi legyen? Vagy baráti tali? - A fiúnak elakadtak a szavai, és nagyon zavarban volt majd magában suttogva kezdett beszélni, félt attól, hogy J.J esetleg flúgosnak nézi. – Jesszusom, miket beszélek itt? Biztos hülyének néz. – A lány csak mosolygott és aranyosnak találta Fostert. – Legyen először egy baráti találkozó, aztán meglátjuk mit is hoz a jövő. – Jessi elköszönt a fiútól, de kapott az arcára egy puszit. Nem mintha nem lett volna így is a felhők felett három méterrel a hősszerelmes, de így már az angyalokkal szállt. Miután a lány elsétált, nézte még egy darabig a távolodó hátat, sőt még lejjebb is szegezte tekintetét, majd szó szerint felpattant biciklijére, és hazasietett, otthon előkereste naplóját, és írni kezdett.
Az elkeseredett fiú, nem tudta mit csináljon unalmába, hiszen a házi feladatokkal kész volt, munka nem nagyon volt otthon, hiszen a szülei mindent elrendeztek előző nap. A fiú felvette sötétzöld Lonsdale pulóverjét fülébe tette fülhallgatóját, majd lesietett a lépcsőn, az ajtót becsapta maga után, mint aki arra készül, hogy megverjen valakit, ezután biciklire pattant, és elment a legközelebbi parkba, hogy szelőztesse fejét, és gondolkodni tudjon. Hiszen a friss levegőn könnyebb átgondolni a dolgokat és döntést hozni, mintha otthon egyedül a szobádban kuksolsz. Bár hűvösödött az idő, ez nem csoda, hiszen kis híján tombolt a tél, érezni lehetett a hideget. A fiatal srác még is pulóverben volt, hiszen a méreg fűtötte. Csak ült a padon egyedül, a szél tombolt, ő pedig kipirult arccal, komoly tekintettel, összekulcsolt kézzel bámult maga elé egy padon. Elmélyült a gondolataiban, mígnem egyszer csak egy hosszú barna hajú kapucnis lány állta útját, így a tekintete már nem a földre szegezte, hanem a lányra, aki szintén Lonsdale pulóvert viselt fehéret, és egy barna bőrdzsekit, aminek nem volt felhúzva a cipzárja. Ám volt egy furcsaság a lányon, hogy napszemüveget viselt, pedig nem sütött a nap. – Segíthetek? - Kérdezte érdeklődően Matt. A lány mosolygott csak. – Nem ismersz meg igaz? - Kérdezte könnyed fölényes hangon. Foster értelmetlenül ült, és csak nézett. Majd a csendet hírtelen megtörte. – Találkoztunk mi már valahol? - A lány csak mosolygott, majd leült a padra a fiú mellé, levette napszemüvegét, és ránézett a fiúra. – Én vagyok az, Jessica. - Matthew nem örült a találkozásnak. Egy erőltetett mosolyt odalökött J. J-nek és fel akart állni és ott hagyni Jessit, amikor is ő megfogta a kezét, és marasztalta a fiút. – Várj Matt! Nem szeretnék veszekedni veled, sőt rosszba lenni végképp nem. Szeretnélek megismerni, összejárhatnánk tanulni is akár, elmehetnénk moziba, vagy tudom is én, csak kérlek, ne legyél velem goromba! - Foster úgy vélte, hogy nem ő miatta akar Jessi vele lógni, hanem csak a tanulásra akarja kihasználni, mint mindenki. – Ja, persze tanulhatunk együtt stb. Mit mindenki te is csak a strébert látod bennem. Jellemző. Nem vagyok már stréber, nem vagyok Foster a szellem, nem vagyok átlátszó, már én is látható vagyok. Fogadjatok már el végre. Ami meg a mozit illeti.. Tényleg szeretnél velem eljönni moziba? - A lány csak mosolygott. – Igen, ha elhívsz, és elviseled a társaságom. - Mondani sem kell, hogy a fiatal szerelmes srác próbálta érzelmeit elrejteni a lány elől, de el volt pirulva, és magában ugrált, mint egy kisgyerek, aki megkapja azt a játékot, amire régóta várt. – Öhm, izé.. Akkor eljönnél velem randizni? Vagy is nem randi, illetve hogy gondolod? Randi legyen? Vagy baráti tali? - A fiúnak elakadtak a szavai, és nagyon zavarban volt majd magában suttogva kezdett beszélni, félt attól, hogy J.J esetleg flúgosnak nézi. – Jesszusom, miket beszélek itt? Biztos hülyének néz. – A lány csak mosolygott és aranyosnak találta Fostert. – Legyen először egy baráti találkozó, aztán meglátjuk mit is hoz a jövő. – Jessi elköszönt a fiútól, de kapott az arcára egy puszit. Nem mintha nem lett volna így is a felhők felett három méterrel a hősszerelmes, de így már az angyalokkal szállt. Miután a lány elsétált, nézte még egy darabig a távolodó hátat, sőt még lejjebb is szegezte tekintetét, majd szó szerint felpattant biciklijére, és hazasietett, otthon előkereste naplóját, és írni kezdett.
2009. november 27.
Helló, szia, pisztácia! Úristen, képzeld mi történt nem rég. Ahogy befejeztem az irományomat, és a mesélni valóm neked, felpattantam a biciklimre, és kimentem a parkba kicsit gondolkodni. Természetesen J. J-n járt az eszem, aki megjelent előttem. Azt hittem a képzelet játszik velem, de nem. Elhívtam moziba, és igent mondott, bár kicsit hülyén éreztem magam, és tökre zavarba voltam, mert megkérdeztem tőle, hogy ez egy randi lesz? És úristen mikor elköszönt.. Az arcomra nyomott egy puszit, ami isteni volt. SM-en még kell neki írnom, mert az időpontot nem beszéltük meg, hogy mikor megyünk moziba. Örök hű pajtid.
Matthew Foster
Megjegyzések
Megjegyzés küldése