8.rész.
A fiatal srác hallotta, amint megérkeznek szülei, majd lesietett hozzájuk. – Szia, anya, szia, apa! Milyen napotok volt? – Mondanom sem kell, hogy a fiú arcáról a mosolyt nem lehetett letörölni. Matt édesapja bizarrnak tartotta fia túlzottan mutatott boldogságát, de hát mit sem sejtve rákérdezett gyermekénél, hogy mi is az öröm oka. – Matthew! Szia, fiam! Milyen napod volt? Mitől vagy ennyire feldobva? Osztálykirándulásra mentek talán, vagy jó jegyet kaptál a suliban? – A srác széles mosollyal közölte édesapjával, hogy randevúja lesz, és ezért van feldobva. Amint kimondta, felrohant a szobájába, és azonnal írt SM-en J. J-nek. – Szia Jessica! Matt vagyok, de bizonyára látod a nevem, hogy kitől kapod ezt a levelet. Kissé még a gép mögött ülve is zavarban vagyok. Azért bátorkodtam írni neked, mert láttam éppen elérhető vagy, és csak annyit szeretnék kérdezni, hogy akkor mikor találkozhatnánk? És melyik napon lenne jó neked a mozi? – Foster, morfondírozott, körülbelül fél percig tartotta mutató ujját az enter billentyű felett, végül bátorságot vett magán és lenyomta a billentyűt. Izgatottan várta a lány válaszát. A várakozási idő alatt ruhákat próbált, zenét hallgatott. Körülbelül öt perc múlva, érkezett válasz a jókedvű srácnak. – Szia Matt! Az igazság az, hogy nem mehetek sehova egy hónapig ugyanis rossz jegyet hoztam haza, és tanulnom kell nagyon sokat, leginkább spanyolból. Ne haragudj, de a anyámék így döntöttek. - A fiú hallotta a pittyegő hangot számítógépéről, és már tudta azt is, hogy Jessica írt neki, ám a választól nem feldobva, még is mindent megpróbált bevetni, hogy valahogy tudjanak találkozni iskolán kívül, még ha nem is a moziban. A fiú nem habozott, írta is rögtön a választ. - Nagyon sajnálom, de hé, én tudnék neked segíteni kitűnő vagyok spanyolból is! Ha gondolod átmehetek hozzád és akkor tanulhatnánk mit szólsz? - Matt, csak ült a gép előtt, és várta a lány válaszát, hiszen az üzenetet látta Jessi. Foster egyszerre csak azon kapta magát, hogy már reggel van, és egy szemhunyásnyit sem aludt. Nem nagyon volt kedve bemenni az iskolába, persze nem azért mert nem aludt semmit, hanem azért, mert úgy gondolta, a lány csak játszadozik vele. Aztán snitt.. Matthew felpattant székéből, a kockás iskolatáskáját a vállára vette, a kapucnit fejére tette, és a fülhallgatót bedugta a fülébe. Ezek után, felpattant a biciklijére, és szinte száguldott az iskola felé. Amikor a sulihoz ért, biciklijét le sem támasztotta, csak lepattant róla, és sietett a tanterembe, ahol Jason szembe állt Mattel, J.J. pedig háttal, így a fiú hallhatta az igazságot. - Jason, elég. Nem akarom kihasználni Fostert, látszik, hogy odáig van értem. Nekem ez nem megy már sajnálom szegényt. - Mattnek elsötétült minden, és csak nézte Jason vigyorgó tekintetét. Jessica hátrafordult, és arcán millió érzés rejtőzött, talán itt dőlt el minden. - Ja igen, és még hogy nem engednek el a szüleid? Egyáltalán mi igaz ami elhagyja a szádat mi? Egyáltalán a neved az tényleg Jessica? Szánalmasak vagytok! - Mondta Matt, majd elrohant haza, és elővette a naplóját amibe újra egy szomorú énje mutatkozott meg.
2009. november 28. Szia pajti! Itt újra a láthatatlan Foster.. Ennyi volt, túl szép lett volna, hogy igaz legyen ez az egész. Utálom már ezt a rohadt életet, nekem soha semmi nem jöhet össze, soha nem voltak barátaim, és soha nem is lesznek, családom sem, senkim. Kiderült, hogy Jessi is csak húzza az agyamat, átvert.. Legszívesebben bevertem volna a képét annak a szemét Jasonnak, de had lásson csak gyengébbnek. Bár a múltkori után egy ideig csöndbe maradt, lehet, elfelejtette azt az esetet, nem gond, majd eszébe juttatom.. Csak egy probléma van azzal, hogy J.J-t kiverjem a fejemből, az hogy szeretem. De ez a napot örökre emlegetni fogják mindketten és nem érdekel hogy kivel mi lesz, ezt megkeserülik.. Örök hű pajtid
A fiatal srác hallotta, amint megérkeznek szülei, majd lesietett hozzájuk. – Szia, anya, szia, apa! Milyen napotok volt? – Mondanom sem kell, hogy a fiú arcáról a mosolyt nem lehetett letörölni. Matt édesapja bizarrnak tartotta fia túlzottan mutatott boldogságát, de hát mit sem sejtve rákérdezett gyermekénél, hogy mi is az öröm oka. – Matthew! Szia, fiam! Milyen napod volt? Mitől vagy ennyire feldobva? Osztálykirándulásra mentek talán, vagy jó jegyet kaptál a suliban? – A srác széles mosollyal közölte édesapjával, hogy randevúja lesz, és ezért van feldobva. Amint kimondta, felrohant a szobájába, és azonnal írt SM-en J. J-nek. – Szia Jessica! Matt vagyok, de bizonyára látod a nevem, hogy kitől kapod ezt a levelet. Kissé még a gép mögött ülve is zavarban vagyok. Azért bátorkodtam írni neked, mert láttam éppen elérhető vagy, és csak annyit szeretnék kérdezni, hogy akkor mikor találkozhatnánk? És melyik napon lenne jó neked a mozi? – Foster, morfondírozott, körülbelül fél percig tartotta mutató ujját az enter billentyű felett, végül bátorságot vett magán és lenyomta a billentyűt. Izgatottan várta a lány válaszát. A várakozási idő alatt ruhákat próbált, zenét hallgatott. Körülbelül öt perc múlva, érkezett válasz a jókedvű srácnak. – Szia Matt! Az igazság az, hogy nem mehetek sehova egy hónapig ugyanis rossz jegyet hoztam haza, és tanulnom kell nagyon sokat, leginkább spanyolból. Ne haragudj, de a anyámék így döntöttek. - A fiú hallotta a pittyegő hangot számítógépéről, és már tudta azt is, hogy Jessica írt neki, ám a választól nem feldobva, még is mindent megpróbált bevetni, hogy valahogy tudjanak találkozni iskolán kívül, még ha nem is a moziban. A fiú nem habozott, írta is rögtön a választ. - Nagyon sajnálom, de hé, én tudnék neked segíteni kitűnő vagyok spanyolból is! Ha gondolod átmehetek hozzád és akkor tanulhatnánk mit szólsz? - Matt, csak ült a gép előtt, és várta a lány válaszát, hiszen az üzenetet látta Jessi. Foster egyszerre csak azon kapta magát, hogy már reggel van, és egy szemhunyásnyit sem aludt. Nem nagyon volt kedve bemenni az iskolába, persze nem azért mert nem aludt semmit, hanem azért, mert úgy gondolta, a lány csak játszadozik vele. Aztán snitt.. Matthew felpattant székéből, a kockás iskolatáskáját a vállára vette, a kapucnit fejére tette, és a fülhallgatót bedugta a fülébe. Ezek után, felpattant a biciklijére, és szinte száguldott az iskola felé. Amikor a sulihoz ért, biciklijét le sem támasztotta, csak lepattant róla, és sietett a tanterembe, ahol Jason szembe állt Mattel, J.J. pedig háttal, így a fiú hallhatta az igazságot. - Jason, elég. Nem akarom kihasználni Fostert, látszik, hogy odáig van értem. Nekem ez nem megy már sajnálom szegényt. - Mattnek elsötétült minden, és csak nézte Jason vigyorgó tekintetét. Jessica hátrafordult, és arcán millió érzés rejtőzött, talán itt dőlt el minden. - Ja igen, és még hogy nem engednek el a szüleid? Egyáltalán mi igaz ami elhagyja a szádat mi? Egyáltalán a neved az tényleg Jessica? Szánalmasak vagytok! - Mondta Matt, majd elrohant haza, és elővette a naplóját amibe újra egy szomorú énje mutatkozott meg.
2009. november 28. Szia pajti! Itt újra a láthatatlan Foster.. Ennyi volt, túl szép lett volna, hogy igaz legyen ez az egész. Utálom már ezt a rohadt életet, nekem soha semmi nem jöhet össze, soha nem voltak barátaim, és soha nem is lesznek, családom sem, senkim. Kiderült, hogy Jessi is csak húzza az agyamat, átvert.. Legszívesebben bevertem volna a képét annak a szemét Jasonnak, de had lásson csak gyengébbnek. Bár a múltkori után egy ideig csöndbe maradt, lehet, elfelejtette azt az esetet, nem gond, majd eszébe juttatom.. Csak egy probléma van azzal, hogy J.J-t kiverjem a fejemből, az hogy szeretem. De ez a napot örökre emlegetni fogják mindketten és nem érdekel hogy kivel mi lesz, ezt megkeserülik.. Örök hű pajtid
Matthew Foster
Megjegyzések
Megjegyzés küldése