3. rész

3. rész

Ezzel az összeggel már el tud valahova is jutni. Mi után elolvasta az e-mailt elment fürdeni, azután átvette kockás pizsamáját, fogat mosott, majd ágyba bújt, de még nem hunyta be szemét alváshoz, inkább előtte még olvasott egy Stephen King könyvet. Körülbelül egy fél órát tanulmányozta, és értelmezte a könyvet majd félre tette az olvasmányt, behunyta a szemeit. Álmában sokat forgolódott, hiszen hosszú napja volt, és dupla balszerencsés, mivel papája meghalt, és senki sem foglalkozott vele. Az éjszaka alatt valami hihetetlen módon feltöltődött energiával. Reggel, felkelt, újult erővel indult az iskolába, de ez a napja a szokásosan telt el. Észre sem vették, de még is csak belékötöttek. Elvették a szemüvegét, kigáncsolták, a táskája tartalmát kiszórták a folyósora. Matthew felállt, összeszedte a könyveit a földről, a szemüvegét megtalálta nem messze tőle a padlón, felvette, megtörölte a lencséjét, feltette fejére és annyit mondott; - köszönöm. Azok, akik ezt tették vele, nem értették miért köszöni meg. A fiú mosolyogva ment az órájára. Elkezdődtek a gondok. Foster kezdte elfeledni régi önmagát, és kezdett huligánná válni. Az órán nem figyelt, rajzolgatott, telefonját bűvölte. A tanárnő is furcsának tartotta, hiszen ő minta diák volt, és most egy teljes 90 fokos fordulatot vett. Nem egyszer és nem kétszer szólt neki a pedagógus, hogy csinálja, amit mondd, de a fiú rá se hederített. Az óráról kicsengettek, az iskolának erre a napra vége, csak hogy Matt nem haza ment rögtön suli után, hanem egy két ruha boltba, hogy olyanra cserélje, öltözetét amilyenbe észreveszik és feltűnő, hiába szokták azt mondani, hogy,,ruha teszi az embert” de mindez nem volt neki elég, rögtön a bolt után a fodrász felé vette az irányt, és teljesen megváltoztatta frizuráját, sőt az egész külsőjét. A fodrászat után, bement még néhány butikba, ahol napszemüveget vett magának, és a sport boltban egy menő teleszkópos biciklit. A gyermek késő este ért haza. Ez tőle nem volt megszokott, hiszen mikor az iskolának vége 13:30-kor az után hazafelé veszi az irányt és rögtön haza megy. Belépett a fiú otthon az ajtón, a szülők a nappaliban várták, arcukon a düh és a meglepettség volt látható. Matt, mintha mi sem történt volna, köszönt szüleinek. – Sziasztok. S már trappolt volna szobájába, de szülei visszatartották. – Fiam - Szólt rá erélyesen édesapja. – Beszélnünk kell, MOST! - A fiú kissé megriadt apjától, így sietett szüleihez. – Hol voltál ma fiatalúr?- Kérdezte kíváncsian John – Hol lettem volna édesapa? Iskolába, aztán.. – Apja belevágva fia szavába – Aztán? Hol voltál idáig? Hol jártál? Miért nem jöttél haza iskola után? Arra nem gondolsz, hogy itthon aggódunk érted? – Matthew ekkor elmesélte szüleinek a mai napját. – Akkor most hallgassatok meg! Elmesélem, hol voltam, miért voltam, és mi történt ma! – Kezdte Matt. – Hallgatunk fiatalúr! – Mondta neki apja. – Az egész ott kezdődött, hogy felkeltem. Tök jó volt minden, de suliba mentem. Ti nem tudjátok, hogyan élem meg a napjaimat a Woodsideba. Ma például az történt, hogy elvették a szemüvegemet, kigáncsoltak, a táskámból a könyveimet kiszórták a földre. Én megelégeltem ezt, és a suli után nem rögtön haza jöttem, hanem néhány butikba, sportboltba elmentem, hogy változtassak magamon, és ezen túl nagy változáson fogok átmenni! Vagányabb leszek. – Ekkor a fiú levette fejéről a kapucnit, és mutatta a szüleinek hogy milyen lett a haja. – Fiam mindezekre honnan volt pénzed? – Kérdezte kíváncsian John. – Évek óta gyűjtögettem apám! – Felelte büszkén Matt. – Jól van gyermekem, változtass a külsődön, ha úgy érzed, de te ne legyél más ember! – John mindig is remélte, hogy gyermekük nem lesz soha a lázadó tini, hiszen teljesen más nevelésben részesült, mint a többi gyerek. De viszont, annyiból örült fia változásának, hogy tesz azért valamit, hogy észrevegyék. Tudta, hogy előbb vagy utóbb eljön ez az idő is, a visszahúzódó őszinte fiúból, egy kissé lázadó tinédzser lett. Matthew a beszélgetés után felment a szobájába, és gondolkodni kezdett, majd előkapta naplóját és megírta utolsó bánatos bejegyzését.

2009. november 25.
Kedves Naplóm, újra itt a nyomortanyáról! Most talán utoljára kiöntöm a szívemet, és téged elraklak a polcra, mert a barátságunkat megőrzöm! Mindenkinek láb alatt vagyok állandóan engem utálnak, és nagyon rossz az életem. Ezt meguntam, de nagyon, idővel összeomlok, és nem tudom, hogy meddig bírom, lehet, hogy nem sokáig, csak ha ismernek, annyi tiszteletet adjanak, meg hogy utoljára szeressenek és lássanak, többet nem kérek csak ennyit. Őszinte és hű barátod voltam, és köszönöm, hogy itt voltál mellettem. De most már a magam útját kell járnom. Megváltozom, és olyan leszek, hogy mindenki tisztelni fog.

Matthew Foster

Eltette magától távol a naplót, majd amatőr módon, az interneten nézegetett viselkedési stílusokat hogy, hogyan is változzon. Hosszas keresgetés után megtalálta a megfelelő stílust magának.