Prológus

Az őszinte fiú naplója

(Bevezető)

Valahol a nagy Californiában, élt egy család, akiket a kis Matthew Fosterrel áldott meg ég. Történetem erről a fiúról szól, aki oly annyira átlagos volt, hogy szinte észre sem vették még az iskolába sem, de még a szomszéd gyermekek sem. A fiúnak nem volt egyetlen egy lelki társa sem csak a naplója. Igazán el volt keseredve, hogy nem talál magának egy őszinte igaz barátot sem, így minden nap mikor iskolából hazament, nem volt más neki, csak az apja, az anyja, és a naplója. Mondhatni ő tényleg a barátja volt, sőt ha belegondolok igazán két őszinte barátja volt, egy régi könyvszerű füzet, amely a naplója volt, na és persze a padló. Mindig maga alatt volt, és mindig a padlóra került. Ám ha úgy hozta volna a sors, hogy még is csak foglalkoznak vele, kicsit ironikusan fejeztem ki magam a padlóval kapcsolatban, hogy őszinte barátja volt, bár metaforikusan igaz is. Minden napja szürke volt, hiába sütött hét ágra a nap, neki még is esett az eső, sőt mondhatni leszakadt az égbolt, lelke zokogott, de kívülről egy komoly, még is stréber fiúnak mutatkozott. Megszokott öltözete szürke melegítő felső, és egy sima kopott farmer, átlagos iskolatáska, nagy kerek lencsés szemüveg, és természetes haj. Sosem élt hajzselével, nem nagyon izgatta, hogy milyen is a külsője. Talán e miatt is cikizték olyan sokan, és próbálták nem észrevenni. Semmi érdekes nem volt a napjaiban; felkelt reggel, még tanult, ha esetleg aznap volt valami dolgozat, felöltözött, és ballagott az iskolába, nem nagyon vette sietősre a lépteit, még is minden nap pontosan becsengő előtt öt perccel ért be, majd mire kipakolta tanszereit, addigra már be is csengettek. Aktív volt minden órán, sokszor kihasználták arra, hogy írja már meg másoknak a házi feladatát, vagy súgjon a dolgozatban, de szegény fiú hiába vágott órákon az esze, és még ha kitűnő tanuló mindenből, nem vágta le, hogy mire is megy ki az egész, és ő a házi feladatban szívesen segített, tehát megírta másokét, de dolgozatírásnál, nem mert kockáztatni. Lelkiekben annak ellenére, hogy sokan levegőnek nézték, erős volt, nem igazán mutatta gyengeségét, de nem volt az a hű de laza srác. Sokan a szemüvege miatt piszkálták, vagy neve nem tetszett másoknak, akár az öltözködéséből űztek gúnyt, vagy csak szimplán stréberségéből, de hát mit tehet az ember, ha el akar valamit érni az életben, tanulni kell, mert ha azzal foglalkozik mindig, hogy másnál áskálódjon, furakodjon akkor semmi sikere nem lesz, és semmit nem ér el az életben. Talán a legkevesebb sérelem a neve miatt érte, bár ez is rosszul esett neki. Szemüvegével egybefüggő volt csúfneve, Foster a szellem. Részben örült annak, hogy végre elballag már, hiszen a nyolcadik évben jártak, másrészt nem szívesen vett búcsút attól az iskolától. Reménykedett abban, ha gimnáziumba fog járni nem fognak belőle gúnyt űzni, és végre békén hagyják, na és persze írhat tovább naplójába. Annak ellenére, hogy egyetlen egy emberi viselkedésű barátja nem volt, tudta mi ennek a szónak a fogalma. Tudta azt, hogy a barátság nem az éjszakázásról szól, nem arról, hogy hogyan részegedjünk le, vagy húzzunk le mást cigarettával. Ha már a híres kamaszszokásoknál tartunk, Matt egyáltalán nem cigarettázott, nem is próbálta, sőt alkoholt sem ivott még tizennégy éves létére. Igazi minta gyermek volt. A szülei nagyon büszkék voltak rá, és örültek gyermeküknek, bár azt az apróságot nem tudták a fiújukról, hogy egyetlen egy barátja sincsen, de ez így is maradt. Matt lelki sérelmeiről pláne sejtésük sem volt. A ballagásig néhány nap van már csak hátra, de nagyon készül rá az egész család. Egészen izgatott állapotban érzi magát mindenki. Amikor eljött az utolsó nap a fiú szemében könnycsepp csillogott, ahogy megpillantotta az osztálytermüknek a tábláját, eszébe jutottak az egyenletek, a nap mikor írni tanult, vagy a rendezetlen össze-vissza álló padsorokról a gonosz osztálytársak, akikhez próbált viszonyulni. Sok-sok emlék feltört Matt-ben, de az élet hívja, nem szabad megállni, menni kell előre, akkor is, ha fáj. A ballagás napján szépen felöltöztek a diákok, átvették a bizonyítványt, majd útnak indították őket. A fiú és családjának többi tagja megünnepelték eme remek napot. Ekkor jött rá arra, hogy még is milyen jó dolog az élet, ennyi rossz után végre valami jó dolog is történt vele. A naplójában újabb fejezetet kezdett. Foster gimnáziumban folytatta tovább tanulmányait, de a középiskolában valahogy minden megváltozott, minden más lett, valami hihetetlen dolog történt vele, mit el sem tudott soha képzelni...